Monet nyomában
2019. január 02. írta: traveladdict

Monet nyomában

A babona szerint, amit az új év első napján csinálsz, az nagyban meghatározza az egész évedet. Spontán ötlettől vezérelve úgy döntöttem, január 1-jén elutazom, csak hogy biztosan jó legyen a 2019-es évem. Az osztrák főváros felé vettem az irányt és meg sem álltam egészen a Monet kiállításig.

img_e5078.JPG

A bécsi pályaudvarra megérkezve metsző szél fogad. Ez az év első napja, ezt még nem szennyezi semmi hiba. Tiszta, mint egy füzet első lapja. A hideg segít lecsendesíteni a gondolataimat és szorosabbra húzva magamon a kabátot haladok az Albertina Múzeum felé Bécs kihalt utcáin. A belváros felé közeledve a korábbi nyugodt légkört hirtelen izgatott zsibongás váltja fel, az utca megtelik élettel.

Pirospozsgás arcú emberek igyekeznek a Hotel Sacher felé, hogy elfogyasszák idei első kávéjukat és egyenek egy szelet süteményt. Mások a Bécsi Filharmonikusok koncertjét kísérik figyelemmel az operaház külső kivetítőin, míg sokan beállnak az Albertina Múzeum előtt kígyózó sorba, hogy részesüljenek abban a vizuális élményben, amelyet Monet hagyott ránk. A világ minden tájáról összegyűjtött, közel 100 képet felsorakoztató kiállítás 2019. január 6-ig várja az érdeklődőket. Aki még az utolsó héten szeretné megnézni, annak erősen ajánlott, hogy online elővételben váltson rá jegyet, ha szeretné megúszni a helyszínen való, több órán át tartó sorbanállást.

img_5103.JPG

Claude Monet, a francia impresszionizmus kiemelkedő alakjának műveiből nyílt kiállításon szebbnél szebb képek segítségével kísérhetjük végig a festő életének szakaszait. Az argentheuili évektől kezdve, a vétheuli nélkülözésen át, egészen a giverny-i kiteljesedés korszakáig, ahol utolsó 40 évét töltötte. Ez utóbb helyen festette azokat a csodálatos vízililiomos képeket, amelyek már a középiskolai művészettörténeti órákon is a kedvenceim voltak. A teljesség igénye nélkül az alábbi képeket és hozzá tartozó leírásokat hoztam a kiállításról, Monet örökségéből.

img_4941.JPG

A trouville-i tengerparton (1870) festmény Normandia partján készült öt részes sorozat egyike. A bal oldalon lévő nőalak Monet feleségét ábrázolja, a jobb oldali figura pedig feltehetően Eugéne Boudin, akinek saját tengerparti festményei nagyban inspirálták Monet munkásságát is.

img_4937.JPG

Az arcok alig kivehetőek a képen, ám nem is az aprólékos részletek megfestése az impresszionalista festészet fő mozgatórugója, hanem az érzések, pillanatok megragadása és benyomások keltése. A másik kép szintén ezen a tengerparton készült és különlegessége, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeumban található eredetileg. 

img_4995.JPG

A Port-Coton szikláiról (1882) festett képet különösen közel éreztem magamhoz, a tenger iránti szeretetem ugyanis határtalan. Búvárként és magánemberként is. 

img_4961.JPG

Monet volt az első olyan festő, aki mesterien játszott a fényekkel és annyira élénken adta vissza a színekkel a különböző hőmérsékletek hangulatát, mint korábban senki más. Különösen a téli képein nagyon látványos ez a hatás. Argenteuilban 1874-75 telét látva magunkon érezzük a hópelyhek puha simogatását, míg a rögtön mellette lévő Vasút a hóban (1875) című festményén a szmogos, piszkos tél képe elevenedik meg. Én még szinte a mozdony füstjét is az orromban érzem a peron mellett ácsorogva.

img_4960.JPG

A természeti szépségek mellett intim pillanatoknak is tanúi lehetünk Monet festményein. Ahogy Camille a hideg téli udvarról épp bepillant az ablakon, vagy a rózsalugasban hímezget egy játszó kisgyermek mellett, jól mutatják a festő első felesége iránti erős kötődését.

img_4958.JPG

img_4959.JPG

Két fia született tőle. Az első Jean Monet, a kor szelleme szerint törvénytelen módon, ugyanis születésekor a festő és múzsája nem voltak összeházasodva. Második fiuk, Michel világrajövetelét követően Camille nagyon legyengült és egy betegségben elhunyt. Felesége korai halálát követően Monet patrónusának, Ernest Hoschedének az özvegyét vette feleségül és hozzá költözött annak hat gyermeke is.img_5024.JPGA Monet kiállítást hirdető plakát alapja a Csónakban (1887) című festmény, amely egészen Tokióból érkezett Bécsbe, hogy megcsodálhassa a nagyérdemű. A kép Suzanne és Blanche, Monet két mostohalánya csónakázását örökíteni meg azon a tavon, amely később a világhírű vízililiomok otthonává vált a festő birtokán. Csodás fényjátékával, kék és rózsaszín árnyalataival nem véletlenül ez lett Monet egyik leghíresebb képe. monet_4_egyutt.jpgA Creuse völgy (1889) megfestésével kezdetét vette Monet életében az a fordulat, amikor már nem több nézőpontból festette meg ugyanazt a helyszínt egymás után, hanem ugyanazt a motívumot vitte vászonra a nap különböző állásaiban. Ennek megfelelően szimultán négy festőállványon dolgozott egymás mellett, hogy a napsugarak és fényviszonyok állását azonnal le tudja követni és megörökíteni a vásznon. img_5038.JPGMonet 40 éves kora után, életének második termékeny szakaszában, Giverny birtokán kialakított egy japán kertet, benne szomorú fűzfákkal és tavirózsákkal teli tóval, amelyek késői festészetének kedvelt motívumaivá váltak. Nyáron közvetlenül a tó partján, míg télen az üvegházban állította fel az állványát és onnan dolgozott. A festő vízililiomokat felvonultató 1908-as kiállítása Franciaországban nemzeti eseménynek számított és bemutatottt festményeivel megkapta a géniuszok géniusza kitüntető címet.img_5033.JPGAz első világháborút követően ez a két vízililiomokat ábrázoló óriásfestményét a francia államnak adományozta a festő. img_5040_1.JPGÉletének utolsó évében Monet szinte teljesen megvakult, ám a festést nem hagyta abba. Ösztöneire hagyatkozva (csakúgy mint Beethoven) immár nem megfigyelés, hanem visszaemlékezés alapján, erős ecsetvonásokkal és élénk színekkel festette meg a birtokán lévő rózsalugast, illetve japán hidat. Monet természet iránti rajongása egész életét végigkísérte. Imádta nézni, ahogy a természet életre kel és virágzik, azonban az enyészetet nem szívlelte. Tökéletességre törekedett, ezért a tavat rendszeresen karban kellett tartani és megtisztítani a lehulló levelektől, hogy semmi ne akadályozza a vízben visszatükröződő fűzfák képét. A festő 1926-ban, életének 86. évében hunyt el és egyike azon kivételes tehetségeknek, akik még életükben megkapták a munkájukért járó elismerést.img_5049.JPG

traveladdictlogo_cmyk.jpg

Ne maradj le semmiről! További képekért és történetekért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!