Öt tipp őszi napokra a Budai Várban
2018. szeptember 28. írta: traveladdict

Öt tipp őszi napokra a Budai Várban

Tegnap valamiért ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy munka után felmenjek a Budai Várba kicsit sétálgatni. Mondjuk ez utazásfüggőként nem meglepő, hogy állandóan be vagyok sózva és nyaggatom a barátaimat, menjünk kirándulni. Az ősz amúgy is a kedvenc évszakom. Főleg az a része, amikor még a napsugarak melegen simogatják az ember arcát, a természet ezernyi színben pompázik és megmutatja, milyen szép is tud lenni a változás.

Miután hazaértem az ad hoc túrámról olvastam egy cikket, miszerint szeptember 27-én ünneplik a turizmus világnapját. Micsoda véletlen egybeesés, hogy az ösztöneim működésbe léptek anélkül, hogy tudták volna milyen jeles nap van aznap?! Ha szeretnél picit kimozdulni ebben a szép, őszi időben, az alábbi öt bombabiztos tippem van a Budai Várban való szabadidő eltöltésére.

1) Budavári sikló

Ha már Budai Vár, akkor megkerülhetetlen a kérdés, hogyan jut el az ember oda. Lehet autóval (parkolás nagyon drága), 16-os busszal (állandó dugó a Lánchídon), biciklivel (sportemberek előnyben) és persze gyalogosan is. Vagy a legjobb opció, ha kipróbálod a budai siklót! Én 15 éve élek Budapesten úgy, hogy sosem ültem még rajta. Gondoltam itt a legmegfelelőbb alkalom, amíg szép idő van és ameddig karbantartás miatt le nem zárják októberben.

Ha már sikló, akkor egy kis történelem. Tudtátok, hogy 1870 óta közlekedik és a második sikló volt az egész világon? Gróf Széchenyi István fia, Széchenyi Ödön kezdeményezésére épült Budai Hegypálya néven. Elsődleges célja a várban működő minisztériumok, illetve a Várszínház egyszerűbb megközelítése volt. 1987 óta az UNESCO Világörökség részét képezi a Budai Vár és a Duna-partok látképének részeként. Margit és Gellért névre keresztelt speciális, három lépcsős kocsija egyszerre 24 embert tud szállítani. Eredeti tervek szerint ma is párhuzamosan közlekednek egymás mellett a fülkék, külön sínpályán. A külföldi turisták körgyűrűjében és Gellért közreműködésével végre én is elmondhatom, hogy utaztam siklóval! Kiszállás után még percekig néztem megbűvölve a le- és felfelé mozgó kocsikat a hegyoldalban.

2) Turistáskodás

Hacsak nem kiállításra igyekszik az ember, vagy ügyintézni, vagy éppen olyan szerencséje van, hogy a Várban dolgozik, miért is megy oda? Naná, hogy turistáskodni, főleg a turizmus világnapján. De a Budai Vár bármilyen időszakban és évszakban csodálatos: zegzugos utcácskáival és szebbnél szebb helyeivel csak arra vár, hogy megörökítsék fényképezőgéppel, vagy telefonnal. Ha pedig nem épületek, akkor marad az a bizonyos a szelfi, vagy portré fotó, háttérben az utánozhatatlan dunai panorámával. Én sem tudtam ellenállni, ha már turista voltam, elcsábultam pár kép erejéig.

3) Tóth Árpád sétányon andalgás

Tavasszal a cseresznyevirágzás színhelye, ősszel viszont a gesztenyék veszik át az uralmat a sétány felett. Gyerekkorom óta valami megmagyarázhatatlan vonzalom fűz a gesztenyékhez. Akár építeni belőle valamit, akár csak megfogni és forgatni a tenyeremben, de nem tudok úgy elmenni egy fa mellett, hogy ne vennék fel egyet a földről. A Tóth Árpád sétányon erre remek alkalom adódik, a babakocsit tologató anyukák, a laptoppal a padon dolgozó irodisták, vagy a kutyákat sétáltató gazdik között. Apropó kutya: összebarátkoztunk egy tündéri golden retrieverrel gesztenyevadászat közben, aki a nagy botrágcsálás közben ránk is szakított egy kis időt. A sétány távolabbi és kevésbé zsúfolt részén igazi feltöltődés leülni egy padra olvasni, relaxálni vagy csak kicsit megmártózni a meleg őszi napsugarakban.

4) Borongós, de lélekmelengető kiállítások 

A Sziklakórházról egy korábbi bejegyzésemben írtam már, hogy milyen fantasztikus élmény volt annak ellenére, hogy nem szeretem a kórházakat. Ha a Várban jársz és van szabad 60 perced, mindenképp javaslom, hogy menj el egy túravezetésre és ismerd meg hazánk történelmének egyik legsötétebb időszakát. Ne aggódj, nem lesz nyomasztó érzés. Inkább felemelő látni, hogy egy olyan embertelen időszakban, mint a háború, hogyan lehet mégis embernek maradni és küzdeni.

img_7416.jpeg

Ha már sötét időszak és fájdalom, akkor mindenképp említést érdemel Frida Kahlo kiállítása, amely november 4-ig nézhető meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sokan írtak róla sokféle kritikát már, saját szememmel még nem láttam a képeket. Tavaly Gryllus Dorka főszereplésével megnéztem az Átrium Színházban a Frida Kahlo életéről szóló darabot. Nagy benyomást tett rám, úgyhogy a kiállítást is biztosan meg fogom nézni. Ha valaki nem ismerné, ő az a mexikói, összenőtt szemöldökű festőnő, akit tragikus módon egy buszbaleset során felnyársalt egy rúd és az orvosok már lemondtak róla. A kórházi ágyában fekve, fájdalma inspirálta arra, hogy festeni kezdjen és felgyógyulva később olyan remekműveket alkosson, hogy mint a Törött oszlop, amely most Budapesten is látható.

 5) Békebeli sütemények

Lassan lemegy a nap, a levegő is kezd hűvössé válni. A sikló felé igyekezve elhaladunk a Ruszwurm mellett, amely Magyarország legrégebbi cukrászdája. 1827-es alapították és minden berendezési tárgya védetté nyilvánított. Leülünk a teraszon egy szabad asztalhoz, rögtön ott terem egy kedves pincérhölgy és felveszi a rendelést.

5b.jpg

A pannonhalmi sárgabarack pálinkás karamell torta és a túrós rétes közül utóbbi toronymagasan győzött. A békebeli sütemény ízét a számban érezve megszólal Ajtay Andor kellemes baritonján: “Oly jólesik a légyott, este a Ruszwurmnál …miközben…elpihen a lombokon a szél.”
traveladdictlogo_cmyk.jpg

Ne maradj le semmiről! További képekért és történetekért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!